Első írásos feljegyzés 1162-ben említi meg Polányt, mint a bakonybéli bencés apátság birtokát. Egy másik feljegyzés szerint pedig 1198-ban a zirci apátságé. Középkori bencés templomáról 1256-ban emlékeznek meg. 1336-ban Polyán (Pojány) néven szerepel. A szláv eredetű név jelentése „mezeiek”, azaz azok, akik a mezőségben laknak. 1402-ben Magyarpolyand néven említik. 1752-től Magyar- és Németpolány, majd 1899-től Magyarpolány. 1543-ban 10 adófizető portája van itt a bakonybéli apátságnak. 1545-ben Podmaniczky Rafael foglalta el, majd 1557-ben Palota (Várpalota) várához csatolják. 1564-ben Thury György birtoka két új épület, négy zsellér, tíz adófizető portával. 1588-ban a török elől elmenekülnek, és csak 1603-ban fizetnek újra adót. Ekkor öt háza van. 1696-ban a zirci apátság birtoka.

A község lakói a reformáció során evangélikussá lettek, templomukat a ciszterci uraság beleegyezésével 1661-ben építették. A templom a falu közepén, a mai plébánia előtti kifolyókút közelében lehetett. 1725-től református prédikátora és rektora (iskolaigazgatója) volt a községnek. A reformátusok az ellenreformációs időszakban a mind gyakoribbá és keményebbé váló zaklatások, üldöztetések miatt a községből elmenekülni kényszerültek.

Többségük Szentantalfán telepedett le, míg utolsó prédikátoruk 1761-ben Tapolcafőre költözött. A reformátussá lett lakosság ellensúlyozására és az elüldözöttek helyére telepítette be a zirci apátság Sziléziából és Felső-Ausztriából a németeket 1752-ben. Az anyakönyvek tanúsága szerint felvidéki szlovákok és délről horvátok is érkeztek közéjük, akik az idők folyamán elnémetesedtek.
A régi Szent Mór tiszteletére épült katolikus templomnak ekkor már csak a romjai voltak láthatók a községen kívül, a mostani Kálvária-domb tetején.
1948-ban 150 családot, akik német anyanyelvűeknek vallották magukat, kitelepítettek Németországba, az egykori NDK területére. Több családot pedig Kislődre, Városlődre, Herendre, Márkóra, Bándra, Fenyőfőre és Romándra telepítettek. Ők később visszajöttek.
Egy 1980-as felmérés szerint a leggyakoribb nevek a következők voltak: Polt (30 család), Weisz (21 család), György (17 család), Majer (13 család), Korbély (12 család), Meinczinger és Pfeifer (10-10 család).

A község gazdasági jellegét még 1941-ben is a mezőgazdasági termelés szabta meg: 833 keresőjéből mindössze 48 foglalkozott iparral.
A község helyzete a II. világháború után alapvetően megváltozott. Magyarpolány fokozatosan az iparosodó Ajka vonzásába került. A korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű településben az ipari foglalkoztatottság vált elsődlegessé.